A szentléleki tábor után, hazafelé tartva megállítottak Ómassán. Itt a fáktól kaptam tanítást. Egy hegyoldalon mendegéltem fölfelé. Minden jellegzetes fát tüzetesen meg kellett vizsgálnom.
Volt olyan, mely a tőből kiindulva tört egyenesen az ég felé. Gyönyörű, sudár és tiszteletteljes volt.Bár többször jártam az erdőséget, de erre még ilyen tudatosan sohasem figyeltem.
A blogot folytatom.
Balog Ilona