kép: Melegh Rózsa 2015.01.13.-án készült képe
Teljes színkavalkád. A szín a fényhullám amplitudójától függ. Ezekben a pillanatokban a Dns spirál minden eleméhez érkezett nyító-átalakító részecske, melyeket a képen láthatunk.
Ilona
" DNS – BELSŐ ISTENI LENYOMAT
A teljes genetikai tervet, amely egy adott szervezet kialakulásához és lehetséges variációinak megteremtéséhez szükséges információt tartalmazza, genomnak nevezzük. A genom az adott szervezet összes génjét tartalmazza és teljes egészében megtalálható a szervezet minden egyes sejtjének magjában.
A genom sejtosztódás idején, kromoszómákba rendeződik, melyeket a DNS épít fel. Testünk minden sejtje tartalmaz DNS-t és mindegyiket ez a molekula irányítja. Az emberi test több mint 10 billió sejtből áll, amelyek bonyolult és roppant forgalmú kommunikációval szerveződnek össze. Minden sejt gondoskodik magáról és kapcsolatot tart a szomszédaival, érzékeli azok és önmaga állapotait.
A genom ősi öröksége tartalmazza a bőr és a szem színét, a vércsoport típusát, a testmagasságot, a hajformát és minden egyebet, ami az embert jellemzi, még az ismételhetetlen, egyedi ujjlenyomatok mintázatait is. Ez felel az örökletes betegségekért és egyéb anomáliákért. Sőt a DNS még szándékainkat is meghatározhatja.
A sejtosztódás során a DNS kromoszómákba rendeződik. Az emberi sejtekben 46 kromoszóma alakul ki, melyek alaki hasonlóságaik szerint párba rendezhetők, azaz 23 pár, páronként hasonló kromoszómában rendeződik el teljes genetikai örökségünk. Minden kromoszóma több gént is tartalmaz, amelyek egy-egy meghatározott biológiai funkciót hordoznak. Mivel a DNS-ből összetekeredett kromoszóma részei, a géneket is DNS alkotja.
Ha kromoszóma-készletünket, mint egy vasúti szerelvényt képzeljük el, akkor minden DNS-szál egy-egy vagon a szerelvényben és génjeink a vagonokban ülő utasok, akik valamely fehérjénk tervrajzait hordják a bőröndjükben. A már oly sokat emlegetett DNS elnevezés a dezoxiribonukleinsav rövidítése. (A sav elnevezés kissé megtévesztő, mert a DNS valójában bázis illetve só, de ez nem változtat a dolgok lényegén.)
A DNS-molekula formáját legjobban úgy tudjuk elképzelni, ha magunk elé idézünk egy fokaival megcsavart létrát. A molekula gerincét hosszú cukor-foszfát lánc alkotja, amelyben szabályos közönként helyezkednek el a bázikus oldalláncok, az ún. nukleotidok (a létra fokai). Ez a kettős spirál szerkezet tovább tekeredik, hasonlóan a telefonzsinórhoz. Ez azután még jobban összecsavarodik, mintha az előbb említett telefonzsinórt szoros gombolyaggá tekertük volna.
A DNS kettősspirál
A cukor-foszfát láncra merőlegesen elhelyezkedő négyféle szerves bázis (adenin, timin, citozin és guanin) egymással párokat képesek kialakítani, így a két, szembefutó cukor-foszfát szálat összetartják, mint létrát a fokai. A párok szigorú szabályok szerint képződnek: adeninnel szemben mindig timin, citozinnal szemben pedig csak guanin állhat.Ezek a nukleotidák (illetve sorrendjük) alkotják a DNS kódját. A titok tehát a jelek egymásutánjában van elrejtve valahogy. Ha megértjük ezt a kódot, megértjük a DNS üzenetét is.Most vizsgáljuk meg a fenti szerkeret működését.
A DNS jelentősége abban áll, hogy meghatározza a sejt funkcióját, viselkedését és szerkezetét. Utasításokat ad a saját nyelvén, molekuláris szinten, az egész szervezet számára. A kód, vagyis az ABC, amellyel ezeket a leírásokat rögzíti, a DNS négyféle nukleotidájának meghatározott sorrendjében rejlik.Az egyén és a fajok genetikai életútja generációról generációra a DNS-ben rögzül. A DNS felügyeli a sejt növekedését, karbantartja funkciót, megújítja vagy felfüggeszti azokat. Tehát részben egy fiziológiai irányítórendszer, részben központi óra, amely ütemezi a sejtek biológiai óráját, és így meghatározza azok élettartamát is. Ahhoz, hogy megnöveljük a sejtek (és ezen keresztül az egész szervezet) élettartamát, meg kell találnunk a módszert, amivel a DNS-órát beállíthatjuk.
Az emberi testi sejtek sejtmagja 23 pár kromoszómát tartalmaz. A kromoszómákban hosszú DNS-láncok csavarodnak fel, amelyeket az ún. nukleotidok alkotnak. Négy különböző nukleotida fordul elő a DNS-ben: guanin (G), citozin (C), timin (T) és adenin (A). a nukleotidák hármasával egy-egy bázishármast (tripletet) alkotnak.
A magyar nyelv lejegyzéséhez 43, szavakba rendezett jelre - betűre - van szükség. A genetikai információ leírására azonban csak 4 jel - a négy szerves bázis (nukleotida) - áll rendelkezésre. Ezek a fentebb említett adenin, timin, citozin és guanin, amelyeket a biológusok értelemszerűen A, T, C és G betűkkel jelölnek. Ezekkel a "betűkkel” írták a DNS "szövegét". Hasonlóan ahhoz, ahogy a magyar nyelvben a 43 építőkő egymáshoz illesztésének megvannak a szabályai, a DNS 4 betűjének elrendezése is követ bizonyos elveket. Ilyen szabály például az egymással szemben futó DNS-szálak bázissorrendjének szabálya, vagyis az, hogy az egyik szálon elhelyezkedő szerves bázissal szemben a másikon csak egy meghatározott bázis lehet: citozinnal szemben guanin, adeninnel szemben timin, azaz a lehetséges párok C-G, G-C, A-T; T-A
Az emberi sejtek sejtmagja 23 pár kromoszómát tartalmaz. A kromoszómákban hosszú DNS-láncok csavarodnak fel, melyeket az ún. nukleotidok alkotnak. Négy különböző nukleotid fordul elő a DNS-ben: Guanin (G), citozin (C), timin (T) és adenin (A). A nukleotidok hármasával egy-egy bázishármast (tripletet) alkotnak.
Hivatkozva az előbb említett létra-hasonlatra, ezek a bázispárok képezik a létra fokait. A cukor-foszfát gerincre merőlegesen álló bázispárok a két szálat egyenletes távolságban tartják egymástól (a G-C pár hossza egyenlő az A-T pár hosszával). Mivel a párosodási szabály - roppant szigorú, ha a DNS egyik szálának "szövegét" ismerjük, felépíthetjük a hozzá kapcsolódó szá1 bázissorrendjét. Ha például az egyik szálon a GCGATA bázissorrend szerepel, akkor a vele szemközti bázisok a CGCTAT lesznek.
A Belső Isteni Lenyomat lényege tehát az, hogy benne pontosan rögzítve van minden információ, amely a DNS működéséhez szükséges, és ha megértjük ezt a nyelvet, módunk lesz megérteni a működést is. 1990-ben az American Holistic Medical Association munkatársai, dr. Ryan Drum és Len Wisneski közzétették eredményeiket. Dr. Drum elektronmikroszkópos kutatásai alapján azt állította, hogy a "szándéknak" molekuláris szintű következményei vannak, a mikrobiológus Wisneski pedig bebizonyosodni látta, hogy az akarat serkenti a receptor szintézist. Peter Knopfler szerint "...minden sejtnek vannak receptorai és van memóriája. Ezért, ha valaki szomjas és a vízre gondol, sejtaktivitások ezrei indulnak be mentálisan és kezdenek részt venni a fizikai anyagcserében. Mielőtt meginnánk a vizet, szándékunk és gondolataink aktiválják sejtjeinket, felkészítik agyunkat, gyomrunkat, vesénket és gerincvelőnket a víz befogadására." El tudjuk képzelni, hogy akkor mit tehet egy szelet csokoládé?
A DNS kettősspirál kémiai szerkezete
A DNS kódja csak meghatározott irányban olvasható. Az egyik szálon olvasható információt a szemközti szálon visszafelé kell leolvasni. A valóságban mindig csak az egyik szálat olvassa a fehérje szintetizáló rendszer, a másik szál csupán az aktív, olvasott szál védelmében, illetve a genetikai anyag megduplázásában, javításában játszik szerepet.
A DNS-szál mentén elhelyezkedő szerves bázisok hármasával csoportosítva alkotják az ún. kodonokat, amelyek jól meghatározott biokémiai utasításokat jelentenek. Mivel 4 különböző bázisunk van, ezek lehetséges kombinációjának száma 3 helyre 444, azaz 64. Vagyis 64 különböző kodon lehetséges. Ezzel az ABC-vel íródott a teljes genetikai anyag.
Ezek alapján a géneket, mint a DNS kodonjainak sorrendjével (szekvenciájával) meghatározott fehérje leírásokat foghatjuk fel. A fehérjék bonyolult molekulák, amelyek egyszerűbb építőkövekből, az ún. aminosavakból épülnek fel. Egy adott fehérje alapvetően a DNS kodonjainak sorrendjében van meghatározva. Azt a DNS-szakaszt, amely a leírást tartalmazza az adott fehérje génjének nevezünk. A génen belül minden kodon egy jól meghatározott parancsot jelent a fehérje szintetizáló rendszer számára. Ezek a parancsok az alábbi típusúak lehetnek:
- új fehérjelánc szintézisének megkezdése,
- a génben megadott, soronkövetkező aminosav hozzákapcsolása a fehérjelánchoz,
- a fehérjelánc építésének befejezése.
Ezen a mechanizmuson keresztül a sejtmag anyaga (a DNS és a gének) meghatározza a sejtek - és így a funkcionálisan együttműködő sejtcsoportok, azaz szövetek - aktivitását, szerkezetét és viselkedését.
Dr. Robert V. Gerard: Változtasd meg a DNS-edet! "
