Tegnap a nagyvázsonyi kolostorrom belsejében kitisztítottuk a labirintust, melyre Korona Sándor hívta fel a figyelmünket.
A labirintus a belső út járásának eszköze. Amikor elindulsz a külső peremétől, felteszel egy kérdést, szépen lassan haladsz befelé úgy fizikailag mint szellemileg a bennsőd legmélyére. Itt kapod meg a választ a kérdésedre.
Ősidők óta építik és használják a labirintusokat, mint a szellemi fejlődés eszközeit:
Ősrégi spirituális jelképek, melyeket a bronzkor lakói kőfalra véstek, a hopi indiánok sziklafalba. A Föld valamennyi kultúrája ősrégi, spirituális jelképként ismeri a labirintust.
A chartres-i katedrális labirintusa a világ legnagyobb templomlabirintusa, és ha nem is a legrégibb, de a francia katedrálisok közül az egyetlen, amely változatlan állapotban fennmaradt. A labirintus átmérője csaknem 13 méter, átfogja a középhajó teljes szélességét. Tizenegyszer tekeredik az út a virág alakú középpont körül. 34 cm széles, fehér mészkő lapokból rakták ki, amelyeket keskeny, sötét márványbetétek választanak el egymástól. Középen egy hétleveles rozettába és a titokzatos, üres, középső kőbe torkollik. Az út hossza 294 méter. A labirintus a katedrális teljes újjáépítésekor 1220 körül készült, az építőmesterek neve ismeretlen. Sajnos, már régen nem látható, mert a széksorok szinte teljesen eltakarják. Mégis sokan ismerik képeslapokról, régi fényképekről és történelmi metszetekről. Prospektusokon, szemináriumi katalógusok ezoterikus emblémájaként is gyakran szerepel.
http://www.noiportal.hu/main/
Rakk Ilona
