kép: Bod Katalin, 2013.december 26.
Itta a krisztusháló
Én a kis Buddha beszélek.
Ma jó napunk volt. Mindenki felettem tolongott az "ismerősök" vagyis szüleim ismerősei közül. De most már az én ismerőseim is, bocsánat rokonaim (de nem vér szerinti).
Édesanyám három jó tanácsot is kapott:
- éjszaka ne keljen fel hozzám, ha sírok. Úgyis abbahagyom ha megunom
-ne tartsa be a fertőtlenítési tanácsokat, mert az immunrendszerem nem tud megerősödni.
-egyszer egy nap vigyen ki a levegőre, vagy tegyen ki az erkélyre először csak 5 percre, majd növelje.
Az első tanács a sorban kicsit szörnyű, remélem anyukám nem fogadja meg. Majd látjuk most éjjel.
Apukám szemei alól eltűntek a karikák, szürkés-lila árnyalatban. Így sokkal jobban tetszik. Nevetett is, amikor büfiztetés közben anya hátára ment. Ő még sosem etetett meg és nem is büfiztet. A táp változatlan. Aki kitalálta biztos nem evett ilyesmit. Néha görcsöl a hasam tőle. Ilyenkor összerándulok és nagyon sírok. Ilyenkor édesanya rázni kezd, de attól meg rosszul vagyok. Minden esetre nem könnyű így kiszolgáltatva embertestbe lenni. Ha majd a lábaim bírni fognak akkor kiszolgálom magam.
Édesanyának van három unokahúga és egy unokabáttya. Első pillantásra úgy tűnik, kedvelni fogjuk egymást. Ebben a családban csupa orvos és ápoló van. Egész nap a műtétekről beszéltek, pedig nem az a megoldás. De majd próbálok "hatni" ebben a családban.
Bocsánat, megjelent anya a teknővel, szóval visznek fürdetni, bocsánat...