Tegnap 2013.09. 14.-én Szent Imrére emlékeve végigjártuk azt a 33 kilométeres útvonalat, melyen Imrét mentették a Pilisbe, miután a "vadkan" megsebesítette, kit Vencellínusz lovagnak hívtak. Elindultak vele a Táltoshoz, ki a Pilis rejtekén gyógyított.
Legközelebbi barátja felkapta lobára és úgy mentek részben az akkori utakon, részben szántóföldeken vágva keresztül.
Út közben háromszor élesztették Imrét.
Imre első testelhagyása után egyenesen a Teremtő Istenünk elé kerülve, könyörgött, hogy visszajöhessen vezetni a Népét. Könyörgését ezen felül még kétszer megismételte.
A pont ahol a testtel a második kérés alkalmával elhaladtak egy útelágazás volt. Ekkor Imre élete is elágazott és tudta hogy nem térhet vissza a testébe.
Istenünk döntése végleges volt. Szó szerint a következőket mondta:
" Nem mehetsz még VISSZA! Még nincs itt a Te időd!"
Menekítés közben a szúrt seben át Imre elvérzett.
Soltszentimre határában már semmi életjel nem volt tapasztalható. Leterítették hát az árpád sávos zászlót, melyre Imre teste került. Ez a zászló lett később a szemfedője is.
A föld, melyet Imre szíve érintett, mind a mai napig jelölt terület. Minden szeptember 8.-án ide a még álló templomtorony ablakán betűz a nap, rávilágítva a múlt nehéz igazságára.
Mivel Szt. Imre a fiatalság védőszentje ezért az ő nevével fémjelzett napon indultunk útra fiataljainkért, ezáltal kérve Teremtőnket segítse az Ősök nemes útjára gyermekeinket, hogy erényben, szeretetben és Hazaszeretetben gazdagon nevelkedhessenek.
Mivel Szt. Imre a fiatalság védőszentje ezért az ő nevével fémjelzett napon indultunk útra fiataljainkért, ezáltal kérve Teremtőnket segítse az Ősök nemes útjára gyermekeinket, hogy erényben, szeretetben és Hazaszeretetben gazdagon nevelkedhessenek.
Zarándoklatunkat felajánlottuk fiataljainkért, valamint a Magyarság összefogásáért, tisztulásáért, felemelkedéséért, értékeinek felismeréséért és hitben való megerősödéséért.
"Szent Imre herceg, aki a földi hazát a mennyeire cserélted fel,
tekints az égből édes hazánkra, és légy hathatós szószólónk Istennél,
hogy Mária országa a Magyarok Nagyasszonyának oltalma alatt új életre támadjon,
és minden nép egy szívvel, egy lélekkel áldja Jézus Krisztust,
a világ Királyát, aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen."
Köszönöm a szervezőknek, Oláh Istvánnak és nejének Katalinnak, Fontné Erzsikének a segítőknek és adományozóknak, a határon inneni és túli résztvevőknek a kitartásukat és szeretetüket.
Ilona
