Kint vagyok a természetben,konkrétan egy kukorica tábla szélén több ember társaságában,az idő talán estefelé van.
Arra leszünk figyelmesek ,hogy az égen a piros szín minden árnyalata izzik,és ez egy gyárkémény szerű valamiből
ömlene.Próbálkozom a lebegéssel de csak úgy 10-cm -re sikerül felemelkednem,hogy kiderítsem mi is történik.
De sajnos nem megy a többek hatással vannak rám és vissza húznak.Később kitisztul az égbolt és a láthatatlan
kéményből,fehér-ezüstösen sziporkázó csillagocskák szállnak ki.Szólítom őket és jönnek felénk , hozzám egyenként ,csoportosan,
szabályos alakzatba rendeződve.Egyikük másikuk kinyújtott tenyerembe is belesimul ,beleolvad.
Változik a kép: kunyhó jellegű házban vagyok teljesen ismeretlen emberekkel és a családom két tagjával,próbálok beszélni az
előbb tapasztalt jelenségről de nem érdekli őket,gúnyt elutasítást érzek.
Itt ezen a ponton ketté válik a benti közösség: van aki ki jön a házból velem ,és van aki bent marad.Mi elindulunk nyugat felé,közben
a napunk 3 részre osztódik a középen elhelyezkedő megmarad a bal és jobboldali darabjaira robban,törik szét.Látom a földet ,
maroknyi nagyságban-amint ártó kezek ,erők marcangolnak(lásd amint a vadászó oroszlán tépi áldozatát).
Eközben mi menetelünk nyugat felé és közben olyan érzésem van mintha valami elöl "menekülnénk",megérkezünk egy
folyó szélességű vízhez,amin átmegyünk (úgy mint Krisztus Urunk).Ki van jelölve az út, derékig érő vas rudak,járdányi szélességben.
A "víz" féllábszárig ér és az érintése csodálatos mintha a felhők között lépkednénk (mezítláb vagyunk),ehhez fényjelenség is társul
alulról a "járda" egy selytelmesen csillogó fehéres-tengerzöld színben pompázik.A túloldalra átérvén más felől érkezett emberekkel
találkozunk akik a nagy út fáradalmaikat pihenik...Érzékelhető volt a tanácstalanság ,szorongás ,hogyan tovább.Majd oda jött hozzám is
egy nő akinek a szeme volt a lényeges mert az ragadott magával.Ő nagyon kedvesen és megnyugtató hangon elmondta ,hogy minden
rendben lesz semmiért nem kell aggódnunk.A szem a formájában a Magdolnáé volt.
Mivel az én egyik családtagom nem jött velem ezen az úton ,megkérdeztem meddig lesz "járható a járda"
a válasz: REGGEL FÉL HATIG aztán megszűnik.
ÁLDÁS , Szelei Magdolna
