Bocskai István:
" Drága Népem. A pusztulás széléről a világ középpontjába. Álljatok mint a cövek, mert nincs miért szégyenkezzetek. Évezredek vihara tépett, de eljött a Nap (mint idő és mint égitest), mely hordozza az arany Erejét és Fényét. Nagy Istenanyai kegyelem és áldás rajzolódik ki az Égen. Égnek az örömtüzek odafönn, vagyis odabenn. Behódol a farkas (Ego) a báránynak (Isten). Egy út vezet Istenhez és az a jámborság útja. A tudatlan elhalad, a tudat megmarad. Ordító farkassal néz szembe a bárány. A bárány győz ! Habozni késő, minden megtörtént már."
Ilona