Amikor szer után este kilenckor felértünk a szegedi szerhely dombjára és az oltárra helyeztük a Fényt (mécses), mint Népem döntésének jelképét az Égből elindult az áradat.
Először Attila Nagykirály, István (kitöröltette velem a neve elől a Szt. jelölést), Szent László és Kisboldogasszony érkezett.
Attila Nagykirály:" Én Népem, Veletek vagyok és dolgozom ŐSERŐMMEL amíg csak szívsóhajotokkal vágyakoztok segítségemre."
István: " Feladatom a földi világban nem ért véget a fizikai test múlásával. Itt vagyok köztetek és építő, békítő gondolataimmal szolgálom a teremtést. Fiatalom halt fiam Szent volt. Éjjel többször nem találtam az ágyában. Ilyenkor az imazsámolyon imádkozott "SZENTSÉGES HAZÁJÁÉRT" , ahogy Ő fogalmazott. Most értem csak meg mi volt a tét, hiszen földi testben én nem láttam Hazám jövőjét. Imre látta a törököt s tatárt, 1848-at, 1920-at, 1956-ot és a most -ot.
Vállaltam a küldetésem Hazámért. Most szívem melegével erősítem a testben szolgálókat, hogy e szépséges küldetés beteljesítésére erősítsem Őket, Titeket."
Kis-boldogasszony: "Erőmmel áthatom a Minden-S-Ég -et a végső szeretetre."
Szent László: "Ott voltam minden a meghatottságtól csillogó könnycseppben és ott is maradok mindörökre. Feladatokra Erősítelek bennetek."Ilona